Az Irgalmasság évéhez kapcsolódva a Szent István Bazilika plébániája rajzpályázatot hirdetett meg általános iskolás gyermekek részére két korcsoportban, alsó és felső tagozaton. Segítő szempontként az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit jelölte meg. Ezt szabadon bővíthették a gyerekek minden olyan ábrázolással, amely arról szól, hogy ők milyen módon segítettek, vagy éppen azzal, amikor ők tapasztalták meg a segítségnyújtást. A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány segítségével még Bogdánfalváról is érkezett rajz, melyet egy hatodik osztályos fiú készített.

A közel száz beérkezett rajz rendkívül élénken és változatosan láttatja a gyerekek ",,szemüvegén" keresztül az irgalmasságot. Többnyire saját élethelyzetüket vitték papírra, de akadt olyan is, aki egy-egy evangéliumi történetet örökített meg Jézusról. Rajzaik arról tanúskodnak, hogy hétköznapi és rendkívüli helyzetekben is minden pillanat alkalmas arra, hogy irgalmasságot gyakoroljunk egymás felé. Így láthatunk nemcsak családon belüli, vagy iskolában megélt élethelyzeteket, de például a határnál menekülteket segítő önkéntesek ábrázolását is.

A pályázat fővédnöke, Snell György püspök atya nevében Gájer László atya, a Bazilika káplánja nyitotta meg a kiállítást és adta át a díjakat. László atya megnyitó beszédében kiemelte, hogy a gyerekek mennyire sokféleképpen tudnak szeretni, amely ösztönzően hathat társaikra és a felnőttekre egyaránt. Kitért arra, hogy irgalmasságot gyakorolni, egymásnak segíteni gyakran zavarba ejtheti az embereket. Sokan nem értik, hogy miért segít valaki annak, aki nem tudja viszonozni, vagy éppen annak, aki teljesen idegen. Buzdította a gyerekeket, hogy tartsanak ki továbbra is a jóban, ne hagyják abba ezt a ",,zavarba ejtést", így tudnak az irgalmasság apró ",,nagykövetei" lenni a mindennapokban.