Paskai bíboros úr szentmisét mutatott be Habsburg Ottó főhercegért
Dr. Paskai László bíboros a püspöki kar több tagjával és papokkal concelebrálva szentmisét mutatott be július 4-én elhunyt Habsburg Ottó főhercegért. A Szentmisén jelen volt Habsburg Károly főherceg a Habsburg ház feje és családja. Habsburg Ottó gyermekei, unokája és dédunokája. A Szentmise elején Dr. Veres András szombathelyi püspök német és magyar nyelven felolvasta szentatyánk XVI. Benedek pápa gyászüzenetét.


Fotó:MTI
Paskai László bíboros úr szentmisén elhangzott beszéde:
"Szent Ágoston önéletrajzi művében elmondja édesanyjával, Szent Mónikával halála előtt történt beszélgetését. A temetésről szólva ezt mondta Szent Mónika fiának:: Temessétek el testemet ott, ahol van. Csak arra az egyre kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, bárhol lesztek.
Ebben a lelkületben az Úr oltáránál és az eucharisztikus közösségben emlékezünk Magyarországon is Habsburg Ottóról, az utolsó magyar király trónörökös fiáról
Emlékezünk emberi személyéről. Isten kiváló szellemi adottságokkal és hosszú élettel ajándékozta meg. Élete egy évszázadot ölelt fel. Rendkívüli társadalmi, politikai, gazdasági változásokat élt meg. A sokszor számára nehéz helyzeteket is méltósággal és körültekintő bölcsességgel viselte.
Az Istentől kapott nagy ajándékát, a hosszú életet és a szellemi tehetségét a közösség javára használta fel. Élete fő tevékenysége a politikai élet területe volt. Kiemelten emlékezetes, hogy tagja volt a Páneurópai Uniónak, majd az Európai Uniónak. Folytonosan Európa egységéért fáradozott. Meggyőződése volt, hogy Európa több mint az Európai Gazdasági Közösség. Törekvése volt, hogy a vasfüggöny végre megszűnjék. Ezt a gondolatát fejezte ki az javaslata, hogy állítsanak fel egy üres széket, amely reprezentálja a vasfüggöny mögötti országokat. Eszméit szóban és írásban kifejtette.
Egész életét jellemezte az elkötelezett és következetes keresztény magatartás. Ez a magatartása külön tekintélyt adott személyének és munkájának. A következetes keresztény magatartás jellemezte politikai tevékenységét. Erkölcsös politikai tevékenysége példakép a mai politikusok számára is.
A pápa értékelte és méltatta személyét, amelyet a szentmise kezdetén felolvasott üzenete tartalmazott. Előzőleg is úgy említette, mint egy nagy európait, aki fáradhatatlanul dolgozott a békéért és a népek közötti egyetértésért. De ugyanő előzőleg még mint München bíboros érseke méltatta őt, hogy közreműködésével zsidók ezrei menekültek meg a deportálástól.
Emlékezünk rá, mint Magyarország és a magyar nép ügyeinek a tekintélyes pártfogójára. Mély szimpátiája volt a magyarok iránt. Tökéletesen beszélt magyarul. Lehetőségeihez képest küzdött a magyar érdekekért.
A magyar forradalom idején segítette a menekülteket. Felesége, Regina magyar menekülteket fogadott be egy müncheni menekült kórházba. Mivel természetszerűen nyelvi problémák voltak, ekkor Habsburg Ottó állt be tolmácsnak.
Amikor már bejöhetett Magyarországra, sokszor és sokféle alkalommal találkozhattunk vele. Tisztelettel tekintettünk rá, hallgattuk bölcs szavait, örültünk szimpatikus megjelenésének. Sokan tanúi annak, hogy milyen tisztelettel, lelkesedéssel, tisztelettel vették őt körül a magyarok.
Neki is szerepe volt a vasfüggöny megszűnésében Emlékezetes, hogy 1989-ben ő is szervezője volt Sopron mellett a páneurópai pikniknek.
Nem lehet felsorolni, hogy mi mindent tett a magyarokért, a magyar szabadságért. Ehelyett egy személyes élményemet említem meg.
Amikor már elérkezett Magyarországon a változások ideje, kérni lehetett Mindszenty József bíboros perének újratárgyalását. A perben vádként szerepelt Mindszenty József találkozása Habsburg Ottóval Amerikában. Személyesen kerestem fel őt Münchenben azzal a kérdéssel, hogy hajlandó-e erről a találkozásról tanúskodni. A legnagyobb készséggel vállalkozott rá, hogy vállalja a meghallgatását ebben az ügyben. Vallomása világossá tette, hogy a találkozás alkalmával nem történt semmiféle összeesküvés, sem politikai revizionizmus.
Magyarország értékelésének és megbecsülésének leghangosabb megnyilatkozása végakarata mutatta. Régi hagyomány volt a Habsburg családban, hogy a megboldogult szívét máshol helyezték el, mint a koporsót. Habsburg Ottó végakarata volt, hogy szíve a pannonhalmi bencés apátságban nyugodjék.
Az Úr oltáránál és az eucharisztikus közösségben emlékezünk családjára. Apja, IV. Károly, az utolsó magyar király politikai indokból számkivetésben fejezte be életét. Mindezt keresztény türelemmel és lelkülettel fogadta, és egész életét a számkivetésben hősiesen Istennek szentelte. Ennek a kiemelése volt boldoggá avatása: Anyja, Zita királynő hosszú időn keresztül nem tartózkodhatott Ausztriában. Áldozatos szeretettel nevelte gyermekeit. Amikor ismét beléphetett Ausztriába, első úja Mária Zellbe vezetett. Jelen voltam temetésén. Koporsóját az osztrák és a magyar zászló fedte be. A kiadott emlékképen ez szerepelt: Magna Mater Austriae, Magna Domina Hungarorum, Mater Slavorum Gentium, ora pro nobis; magyarul: Ausztria Nagyasszonya, Magyarok Nagyasszonya, a Szláv népek Anyja, könyörögj érettünk.
Ilyen szülői hatás alatt nőtt fel a gyermek. A kapott példát saját családi közösségében kamatoztatta. Amikor 1951-ben házasságot kötött, nem történhetett a családi hagyomány szerint a Maria Zell-i kegytemplomban, hanem franciaországi Nancyban. A Maria Zell-i bazilika akkori superiora, P. Béda Döbrentei erre az alkalomra a kegyképet titokban átvitte Franciaországba, és így a házasságkötés kapcsolatban volt a Maria Zell-i kegyhellyel. Házasságkötésük huszonötödik és ötvenedik évi évfordulóját már Maria Zellben ünnepelték.
Családjukban hét gyermek születetett. Örülhetett huszonkét unokájának és két dédunokájának a születésének. Azt a keresztény szellemet adta át családjának, amelyet ő kapott szüleitől, és amelyet keresztény élete mélyített. Családjában a kereszténység elsősorban nem nevelés, hanem meggyőződés volt, amint ezt egyik gyermeke kijelentette.
Családi életének a szépségét különösen is értékeljük mi magyarok, amikor ez az év a magyar katolikus egyház számára a családok éve. Értékes emberi és keresztény családi élet példáját hagyta ránk, amelyre tisztelettel tekintünk, amelyet követni kell.
Emlékezzünk a Szentírás szavaira: Amíg élünk, Istennek élünk, és ha meghalunk, Istennek halunk meg.” (Róm 14, 7)
A Szentírásnak ezt a tanítását szépen fejezte ki a tegnapi temetésen a kapucinus templom bejáratánál történt kopogtatási szertartás. Hagyományos forma, hogy a kapucinus templom ajtaján a szertartásmester háromszor kopogtat. A kérdésre, hogy ki kér bebocsátást, először elhangzik a megboldogult valamennyi méltósága, mire ez a válasz: nem ismerem őt. A következő kopogtatás után elhangzik valamennyi érdeme, és erre is ugyanez a választ, nem ismerem őt. Harmadszor ez hangzik el: Ottó, egy halandó, bűnös ember. Erre a válasz: jöjjön be.
A szertartás kifejezi, hogy a különféle rangok és kitüntetések mind elmaradnak, a megboldogult csak a jócselekedeteket viszi magával. És mert bűnös ember, Isten irgalmas szeretetére bízza magát.
Az evangéliumban hallottuk Jézus utolsó vacsorai főpapi imájának a kérését: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, és lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.” (Jn 17, 24)
Mennyei Atyánk! Kérünk, teljesítsd Jézus Krisztus főpapi imájának a kérését: elhunyt Ottó szolgás Krisztusé volt földi életében, fogadd őt irgalmas szeretetedbe, és vezesd be az értünk meghalt és feltámadott Krisztus országába."