Az aranyozott sárgaréz szerkezet szétszerelésekor – melynek megújításán Magyar Éva ötvös-restaurátor dolgozik – az egyik üreges angyalfigurából csúszott ki egy összetekert 1900-as Magyar Hírlap, abból pedig egy pecsétes kartonhenger. Bele az alább látható cédulát rejtették.

A kapszulában talált papíros, az asztalon pedig a Magyar Hírlap egyik 1900-ban megjelent  lapszáma (Fotó: Fülöp Ildikó)

A papíron olvasható Páder Nándor (1846-1911) korának egyik legtöbbet foglalkoztatott műlakatos mestere volt. Az utókor értékelése szerint ő volt a legismertebb „a német vasművesek hazai követői közül”. Művészetét – és a virtuóz kovácsolási technikáját – a dús növényi ornamentika, állatfigurák változatos sora jellemzi.

Pádert az eklektikus vasművesség úttörői között szokták felsorolni, Árkay Sándor és Jungfer Gyula mellett. Noha Jungfer műhelyéből került ki a legtöbb, Budapest arculatát máig meghatározó munka, Páder életműve is jelentős, neve mégis csaknem feledésbe merült. A róla szóló tanulmányok megemlítik, hogy a vasművesség mellett ötvösséggel is foglalkozott. Ő készítette például az 1896. évi Millenniumi Kiállításon bemutatott Krisztus és Mária reliefeket.

Nem véletlen tehát, hogy – kovácsként – az ő műhelyére bízták az 1851 és 1905 között épült Szent István-bazilika egyik csillárját is. Bár hozzáteszem, hogy az általam átnézett szakirodalomban (Pereházy Károlynál és Sárádi Kálmánnál) a bazilikai műveket sehol sem sorolták fel a lényegesebb Páder-munkák között.

A Páder-műhely fontosabb remekei a Szalay utca 7-ben (nemesveretű rácsos kapu), az Erzsébet krt. 77-ben (rácsok) és a Terézvárosi templomban (kovácsoltvas falikarok) láthatók.

Fotó: Fülöp Ildikó