A legszentebb áldozat bemutatásával adtunk hálát Dr. Gájer László káplán atya  négy évi Bazilikai szolgálatáért. Az alábbiakban Dr. Szabó Zoltán Egyházközségi elnök Úr hálaadó, köszönő szavait olvashatjuk.

Főtisztelendő László Atya!

Négy évvel ezelőtt alig leplezett izgalommal vártuk a főpásztor rendelkezését, kit fog a megüresedett kápláni helyre az Országalapító tiszteletére szentelt érseki társszékesegyházba irányítani.

Miután megérkeztél, híveink hamar szívükbe zártak a hivatásodból eredő kötelességek lelkiismeretes ellátásáért, színvonalas szentbeszédeidért, mely nem csak gondolkodás, gondolatközlés volt, hanem mindnyájunkat gondolkodásra késztetett. Igehirdetésednek a lelkek épülésében való hatását a szívek vizsgálója értékeli. Köszönjük az egyetemes anyaszentegyházat foglalkoztató kérdések őszinte és közérthető ismertetését, a közvetlen hangulatú személyes, igényes humorral fűszerezett beszélgetéseket. Felejthetetlenek azok a csíksomlyói zarándoklatok, amelyeknek lelki vezetője voltál, mérhetetlen lelki gazdagodást nyújtottak.

Bazilikánk hívő közössége nevében köszönetet mondok mindazért, hogy oly sok gyermeket részesítettél a keresztség

szentségében, bámulatos türelemmel oktattad a kisiskolásokat, mielőtt az Úr asztalához vezetted őket, akiknek bűnbánatához segítséget nyújtottál, akiknek házasságát megáldottad, akiknek betegségükben vigaszt nyújtottál, a nagy útra felkészítettél.

Ugye, emberileg érthető, hogy két hete mindnyájunkat szíven ütött a hír, a főpásztor új feladatot jelölt ki a számodra.

Ma már csak az idősebb nemzedék emlékszik arra, mikor mintegy fél évszázada a rádióban minden nap megszólalt bársonyos hangján Moha bácsi, a törpe. Kedves rövid kis meséi mély erkölcsi tartalommal bírtak. A főhős, Földigszakáll bácsi egy furfangos kérdést tett fel a vitatkozó, ugrabugráló kis törpéknek. A feladat a következő volt, megválaszolni, mi nehezebb, elengedni vagy megfogni valamit. A kis törpék, persze rögtön rávágták: megfogni. Földigszakáll bácsi ezután megvilágította nekik: valamit elengedni sokkal nehezebb. Ennek igazságtartalmával most mi is szembesülünk.

Amikor megköszönjük a hívekkel való törődésedet, fáradozásodat, hogy hirdetted nekünk Isten országát, igazgattad lépéseinket az odavezető úton. Köszönjük azt a szeretetet, amellyel elhalmoztál minket. A költő, Balássy László így ír:

„Nem fogyatkozik, ki mindig ad,

Magát kifosztva egyre gazdagabb.”

Ez a gazdagság aranyban, ezüstben nem fejezhető ki, hanem híveid lelki épülésében. Továbbra is kérjük imádságos szeretetedet.

Hálát adunk a Mennyei Atyának, hogy megismerhettünk, hogy évekig szolgáltad bazilikai hívő közösségünket.

Szívből kívánjuk, hogy urunk áldása, a Boldogságos Szűznek, Egyházunk Édesanyjának, védőszentednek, a sziklahitű Lászlónak és minden pap védőszentjének. Vianney Szent Jánosnak közbenjárása kísérje prímási titkári szolgálatodat. Imádkozunk érted, imádkozzál értünk.

Ceterum censeo: „Porta nostra semper patet, cor magis.”